A rost is egy szénhidrát. A szénhidrátokat pedig, ahogy azt már megtudhattuk, két nagy csoportra lehet osztani:
Egyszerű – cukrok
Összetett – keményítők és rostok
Annak ellenére, hogy a rost is szénhidrát, nem kell attól tartania, hogy bonyodalmat fog okozni ketózisa szempontjából, mivel emésztőenzimjeink nem tudják lebontani a rostokat, csupán a keményítőket. Az állatokkal ellentétben, az ember emésztőrendszere nem képes arra, hogy a belekbe kerülő rostokat felszívja. Éppen ezért a rost nem számítódik bele a napi elfogyasztott szénhidrátmennyiségbe.
Jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy akkor mi értelme van a rostfogyasztásnak? Miért ajánlatos sok rostot fogyasztani? A rost fontos szerepet játszik az egészségünk megőrzésében!
A rostoknak két csoportját különböztetjük meg oldhatóságuk alapján. Vannak a vízben nem oldódó rostok, és a vízben oldódó rostok.
1. A vízben nem oldódó rost változatlan formában halad át emésztőrendszerünkön. Megduzzad és kitölti a beleket, ezáltal sokkal gyorsabban emésztődnek meg a tápanyagok az emésztőrendszerben. Megakadályozza a székrekedést, hiszen nem hagyja, hogy az emésztett étel túl sokáig maradjon a bélrendszerben. Az ilyen jellegű rostok fogyasztása megelőzheti a bélrendszeri megbetegedéseket, így a vastagbélrákot is. Az almahéj, a zabkorpa, a teljes kiőrlésű pékáruban található gabonafélék héja vízben nem oldódó rostokat tartalmaznak.
2. A prebiotikum fogalma gyakran elhangzik a tévéreklámokban – ez a megnevezés épp a második típust, tehát a vízben oldódó rostokat takarja. A prebiotikumok a belekben található egészséges baktériumok táplálékai. Az oldható rostok fogyasztása jótékony hatással van a belekben élő jó baktériumok populációjára. Tudjuk, hogy a belek mikroorganizmusai befolyásolják a vírusokkal és bacilusokkal szembeni ellenállóképességünket, lelki állapotunkat, és nem mellékesen hatékonyan csökkentik az elhízás veszélyét. Oldható rostforrást jelent az útifű maghéj (psyllium), vagy az inulin, amihez a cikória szirup által is hozzáférhetünk. Továbbá, megtalálhatók a gyümölcsökben, a zöldségekben vagy a gabonafélékben.
